Nem akarok a pesszimista párterapeuta szerepében tetszelegni, de képtelen vagyok szó nélkül hagyni a környezetemben látott párkapcsolatok aggasztó kiüresedését.

Nyilván nem egy új keletű jelenségről van szó, pusztán arról, hogy így 30 körül óhatatlanul is elemezgetem azokat a gombamód szaporodó, „harmonikus hosszútávú kapcsolatokat”, amikbe van szerencsém kicsit is belelátni. És őszintén szólva lesújtó, amit látok.

A párkapcsolatban élő korombeliek többségét kizárólag a lustaság és a kishitűség tartja össze. Lusták változtatni, és kishitűek váltani. Elhidegült lakótársként tengetik az életüket egymás mellett, miközben azzal nyugtatgatják magukat, hogy úgysem találnának jobbat. És ha figyelembe vesszük, milyen lusta, unalmas, keserű emberré tette őket a boldogtalan magánéletük, erre sajnos meg is van minden esély. Hiszen miután valaki éveket tölt el egy szürke, szeretetmentes, megszokáson alapuló kapcsolatban, nemhogy lenyűgözni képtelen egy ellenkező neműt, de talán még arra is, hogy fesztelenül elbeszélgessen vele. Ez alól még a tulajdon párja sem kivétel, akivel a kellő vonzalom hiányában eleve össze sem jött volna, ha nem lusta és kishitű. Majd miután ez mégis megtörtént (például azért, mert a közös baráti körükben már mindenki „elkelt”, és ők sem szerettek volna lemaradni), elkezdik rutinból végigjárni az ilyenkor szokásos párkapcsolati lépcsőfokokat.

Összeköltöznek, összeházasodnak, majd gyereket vállalnak, legfőképp azért, hogy kompenzálják az egymás iránti vonzalom teljes hiányát. Hogy ha már boldogság nincs, valami azért legyen, amivel el lehet dicsekedni a külvilág felé. Így láthatja mindenki, hogy nekik bizony halad szépen előre a kapcsolatunk, nem csak toporognak egy helyben.

Tulajdonképpen tényleg halad, csak rossz irányba. Ahelyett hogy felfejlődne, lassan teljesen kihűl. Érdeklődés hiányában fokozatosan elmaradoznak a beszélgetések, a közös programok, na meg persze a szex (aminek alapfeltétele lenne, hogy a felek igyekezzenek vonzóak maradni egymás számára), és legbelül mindketten tudják, hogy végleg csapdába estek. Mert jobb híján összekötötték egymással az életüket, ami a hosszú évek alatt olyan sok ponton kapcsolódott össze, és annyira kiüresedett, hogy fizikailag képtelenek lennének egymásnak búcsút intve vonzalmat ébreszteni egy ígéretesebb párjelöltben.

Mivel ezen a ponton már túl késő változtatni, nem marad más választásuk, mint elfogadni a hibás döntésük következményeit, és leélni az elcseszett életük maradékát lustaságban, kishitűségben, míg a halál el nem választ...

Kép forrása: deviantart.net