A minap ellongboardozott mellettem két Nirvana-pólós tinilány a Király utcában, és arra gondoltam, milyen valószerűtlenül könnyű dolguk van. Úgy deszkáznak, mint Stephen Hawking, annyi közük van a Nirvanahoz, mint Miley Cyrusnak, és mégis szinte árad a pórusaikból a menőség.

Aki úgy dönt, felcsap hipsternek, anélkül érezheti magát különlegesnek, hogy akár egyetlen önálló ötletet is ki kéne préselnie magából. Kitűnhet a tömegből pusztán azáltal, hogy elsajátítja egy kisebb, ámde szépen gyarapodó tömeg szokásait. Kissé ellentmondásos, de annál vonzóbb alternatíva - pláne egy útkereső tinédzser számára. Nem kell komolyabban elmélyednie semmiféle sportágban, vagy zenei irányzatban, nem szükséges konyítania sem a divathoz, sem pedig a szépségápoláshoz, elég beszereznie a legfontosabb kellékeket, és máris megmártózhat a menőség érzésében. 

Azaz még nem, kicsit előre szaladtam. Nem elég a hóna alá csapott longboard, a kultikus zenekarokat hirdető póló és az absztrakt tetoválások, akad még egy pofonegyszerű, de kikerülhetetlen lépés. A reménybeli tinihipsternek kérlelhetetlen kultúrsznobbá kell válnia, aki mereven elhatárolódik mindentől, ami mainstream. Legyen az márka, együttes, vagy épp szórakozóhely, amint felmerül a gyanú, hogy kívülállók is kedvelhetik, azonnal váltani kell. Azonnal! Az se baj, ha a gyanú alaptalan, hiszen a hipster szubkultúra szervezőeleme épp az egyediség, és mi lehetne annál egyedibb, mint túlságosan populárisnak bélyegezni valamit, ami cseppet sem az. Egy ilyen megelőző mainstreamezés sokat dobhat minden zsenge hipster-tanonc respektjén, sőt, felkeltheti vele a nagy múltú hipster kollektívák érdeklődését is. A témakör ismerete - akárcsak a külsőségek esetében - itt is teljesen irreleváns, a lényeg a magabiztos előadásmód.

Ez volna tehát a tagsági ebbe az uniformizáltan egyedi elit klubba, ahol bárkiből lehet valaki. Egy bevásárlókörút a szülőkkel a kötelező kellékekért, néhány szokatlan kiegészítő a nagyi szekrényéből, és persze a mainstream konok tagadása. Az eredmény pedig maga a megtestesült egyediség. Egy öntörvényű kamasz, aki előremutató stílusával és szofisztikált személyiségével mindig egy lépéssel a tömeg előtt jár. Aki előtt Vörös-tengerként nyílik szét a Twilight-tolltartós, Budmil táskás osztályközösség, nyomában pedig csodálat és irigység jár. Hát kell ennél több?