Kedves Bűzlő Utazók!
Szeretnék minden fővárosi tömegközlekedő nevében köszönetet mondani az eddigi áldásos munkájukért, egyúttal kitartást és sok sikert kívánni a továbbiakhoz.
Tudom, hogy nem könnyű. Hálátlan hivatás az Önöké, melyet az utastársak naiv többsége egyszerű igénytelenségnek gondol, noha nyilvánvalóan összehangolt társadalmi idénymunkáról van szó, mely tavasztól őszig garantálja, hogy egyetlen fővárosi tömegközlekedő se bóbiskoljon el utazás közben. Hiszen nem lehet a véletlen műve, hogy egy-egy, átlagos járókelőnek álcázott munkatársuk FOLYAMATOSAN jelen van a frekventáltabb járatokon, feldolgozhatatlanul intenzív szagélményt produkálva. Olyan mértékűt, ami komoly előkészületekről árulkodik.
Itt nem arról van szó, hogy valaki a reggeli sietségben elfelejtette befújni magát, hanem hogy felkelt korábban, csak azért hogy lereszeljen egy kis fokhagymát, és azzal dörzsölje be a hónalját indulás előtt.
Itt nem arról van szó, hogy valakinek nem volt ideje reggel fogat mosni, hanem hogy már előző este sem tette meg, reggel pedig szándékosan romlott kefirrel öblögetett.
Itt nem arról van szó, hogy valaki átizzadta reggel a pólóját, miközben szaladt a busz után, hanem hogy négy órát focizott benne előző nap, aztán éjszakára betette egy káposztasavanyító hordóba, mielőtt reggel újra visszavette volna.
Hosszasan sorolhatnám a példákat, a végkövetkeztetés mit sem változna: ezekben a szagokban MUNKA VAN. De sajnos ezt kevesen veszik észre, a nagy átlag csak nyavalyog a bűz miatt, megfeledkezve annak áldásos élettani hatásairól. Az ébredő menekülési ösztön, a lélegzet visszafojtása, illetve az elemi erővel feltoluló hányinger leküzdése mind-mind azt a célt szolgálják, hogy egy pillanatra se lankadjon az utastársak ébersége, ezáltal frissebben, fittebben érkezzenek meg úti céljukhoz, legyen az bármilyen munkahely, találkozó, vagy randi.
Olyan ez, mintha saját pénzből kávéautomatákat állítanának a fontosabb tömegközlekedési útvonalak járműveire, vagy ingyen Red Bullt osztogatnának a város forgalmas csomópontjain... Hát mi ez, ha nem áldozatkész társadalmi munka? Önök apró, bűzlő jótündérekként teszik produktívabbá a mindennapjainkat, fáradhatatlanul, de hivalkodástól mentesen, amiért undor helyett köszönet járna.
Egy szó mint száz, köszönjük amit értünk tesznek, tavasszal kirajzó, Bűzlő Utazók!
(A kép forrása: http://zaix.deviantart.com/art/stinky-bus-71711853 )
