A pillanatok alatt kultuszkönyvvé avanzsált A szürke ötven árnyalata című opus alapjaiban rengette meg a könyvpiacot. Nem csupán elárasztotta azt, de egy új műfajt is teremtett, ami mindenképp elismerésre méltó, viszont nem feltétlenül hasznos.
A könyv zajos sikerén felbuzdulva írók tucatjai írták meg a maguk "szürkéjét", mely minimális változtatásokkal dolgozza fel ugyanazt a jól bevált alapsztorit: az ártatlan, ámde kíváncsi lány egy perverz, ámde ellenállhatatlan férfi bűvkörébe kerül, majd némi évődés után akkorákat szexelnek, hogy a szomszéd is rágyújt utána.
Ezzel az egész jelenséggel két komoly problémám van. Azaz három, de attól most tekintsünk el, hogy szerintem A szürke ötven árnyalata nem több egy pornóval tuningolt Tiffany magazinnál, és szorítkozzunk a tényekre:
1. Az érintett írók ahelyett, hogy szabadjára engednék a fantáziájukat, és írnának belőle egy könyvet, mind ugyanazt a pornográf kifestőkönyvet színezgetik, csak más zsírkrétákkal.
2. Az érintett olvasók ahelyett, hogy szabadjára engednék a fantáziájukat, és az így kialakult képhez keresnének a témát feldolgozó könyvet/filmet/weboldalt, mind ugyanazt a kifestőkönyvet lapozgatva próbálnak felizgulni.
Az írókat valahol megértem - jegelik az önkifejezést a pénzkereset reményében (a minél kockázatmentesebb kéziratokra ácsingózó kiadók legnagyobb örömére). Fájdalmas döntés lehet, főleg hogy nem könnyű túlesni rajta, hiszen össze kell gereblyézniük minimum 200-300 jól összeszedett oldalt a jó és a rossz hálószobai csatározásairól, mielőtt a pénztárhoz fáradhatnak, de legalább várja őket valamiféle jutalom a végén.
Az olvasóknál (akik néhány ritka kivételtől eltekintve nyilván nők) viszont egészen más a helyzet. Ők őszintén vágynak erre. A fél karjukat adnák azért, ha jönne Mr. Grey, Lucas Wolfe, a szexi rocksztár, vagy a Faldöngető (azta, de eredeti karakterek) és úgy elbánna velük, hogy csak fókajárásban tudjanak utána hazakúszni. Összegezve tehát, egy nagy dugásra vágynak egy nagy g*civel... Márpedig ezt szerintem sem elképzelni, sem tető alá hozni nem túl nehéz. Épp ezért nem értem, miért van ehhez szükség egy könyvre. Mit könyvre? Egy komplett új szórakoztatóirodalmi műfajra. Ennél bárki, aki ivarérett, cifrábbat fantáziál önállóan.
Valóban ennyire érdekes lenne a kíváncsi lányka-perverz kan reláció? Nem hinném. Persze, izgatóan hathat kielégületlenül nagy kielégülésekről olvasni, de közel sem annyira, ami indokolná a műfaj világsikerét. Attól tartok, inkább arról van szó, hogy már fantáziálni is lusták vagyunk (nem hogy felkutatni egy igazán ígéretes szexpartnert). Annyira hozzászoktunk, hogy készen kapunk mindent, hogy el is felejtettük, micsoda hatalom a fantázia, pedig ha szabadjára engednénk, perceken belül felülmúlná a "szürke" irodalomban foglaltakat. Olyan helyekre repítene, ahonnan eszünk ágában sem lenne visszakullogni az egyre távolibbnak és jelentéktelenebbnek tűnő olvasmányélményünkhöz. Hiszen ez a fantázia legfőbb ismérve - határtalan.
Ezzel együtt természetesen nem vonom kétségbe az erotikus irodalom létjogosultságát, sőt. Csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy nem célszerű újra és újra befizetni a szexuális fantáziák kezdőknek tanfolyamra, miközben a lehetőségek végtelen tárházából válogathatunk. Mert keretek közt fantáziálni olyan, mint medencében búvárkodni - kényelmes, de pont a lényeg veszik el belőle.
Ajánlott irodalom: http://www.harlequin.hu/rovat/rovat/512
