'98 április:

Vasárnap dél van. Lassan résnyire nyitom a szemem, a fejem hasogat, a gyomrom ég, megint erősre sikerült a szombat este. Még mielőtt visszaaludnék, kivonszolom magam az erkélyre, ahol már javában tombol a tavasz.

Nagyon élnek a spanjaim, a ház mögött pörög a foci, Csirke épp telibe bikázott egy parkoló autót. Visít a riasztó, de leszarják, mert tavasz van. Lacika olyan hangosan röhög a félresikerült rúgáson, hogy a riasztót is túlharsogja, óriási a hangulat, másnaposság ide vagy oda, nekem is be kell állnom.

Veszek egy mély levegőt, leküzdöm a hányingerem, és bizonytalan léptekkel elindulok lezuhanyozni. Úgy érzem, illik annyival megtisztelnem a barátaimat, hogy minél tisztábban bandázgatok velük a nap hátralévő részében. Amíg bemelegszik a zuhanyrózsa vize, eltöprengek, vajon hány kötényt fogok kapni ilyen állapotban. A zuhany pipa, a fürdőből kilépve kisandítok az ablakon. Olyan gyönyörű idő van, hogy akár félmeztelenül is lemehetnék focizni. Mindegy, jó lesz pólóban is, csak legyek már a pályán.

Csigalassúsággal levonszolom magam, lepacsizok a többiekkel, jót röhögünk azon, mennyire szétcsaptuk magunkat előző este, aztán elkezdődik az örömfoci. Az első pár percben olyan megalázó kötényt kapok, hogy ha nem azok vennének körül, akiknek annyi mosolyt és nevetést köszönhetek, egyből ki is állnék. De persze maradok, hisz ki tudna jobb programot egy verőfényes tavaszi napon?

***

'13 április:

Vasárnap dél van. Lassan résnyire nyitom a szemem, a fejem hasogat, a gyomrom ég, megint erősre sikerült a szombat este. Még mielőtt visszaaludnék, telefonról körülnézek a Facebookon, ahol már javában tombol a tavasz.

Nagyon élnek a spanjaim, a hírfolyamban pörögnek a tavaszi képek/zenék, Csirke meg épp becsekkolt a melóhelyéről. Visít egy riasztó, de leszarom, mert fülhallgatóval is meg tudom hallgatni a Lovebirds-től a Want you in my soul-t. A zene olyan hangosan bömböl a fülembe, hogy a riasztót is túlharsogja, óriási a hangulat, másnaposság ide vagy oda, nekem is ki kell posztolnom.

Veszek egy mély levegőt, leküzdöm a hányingerem, és egy bizonytalan mozdulattal a laptopomért nyúlok. Úgy érzem, illik annyival megtisztelnem az internetet, hogy minél nagyobb kijelzőn bámulom a nap hátralévő részében. Amíg bemelegszik a gép, eltöprengek, vajon hány lájkot fog kapni a Lovebirds-ös posztom. A bekapcsolás pipa, a Facebookra belépve kisandítok az ablakon. Olyan gyönyörű idő van, hogy akár félmeztelen profilképet is feltölthetnék. Mindegy, jó lesz a pólós is, csak legyek már az értesítéseknél.

Csigalassúsággal töltődik be a kezdőoldal, ráchatelek a többiekre, jót röhögünk azon, mennyire szétcsaptuk magunkat előző este, aztán elkezdődik a kényszernetezés. Az első pár percben olyan megalázóan kevés lájkot kapok, hogy ha nem azok vennének körül, akiknek annyi lájkot és kommentet köszönhetek, egyből ki is lépnék. De persze maradok, hisz ki tudna jobb programot egy verőfényes tavaszi napon?