Térjünk is rögtön a tárgyra: nem izgat a divat. Úgy értem fel. Nem csupán arról van szó, hogy nem érdekel (noha ez is helytálló), hanem hogy ritkán ébresztenek bennem szexuális vágyat a trendi női ruhadarabok.
Amikor dekoratív hölgyek az éppen legdivatosabbnak számító ruhadarabokkal/kiegészítőkkel igyekeznek elkápráztatni a nagyérdeműt, mindig felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a férfiaknak, vagy a nőknek akarnak tetszeni. Lehet persze mindkét félnek, de inkább csak egy elismerő biccentés erejéig, mintsem ellenállhatatlan vonzalmat ébresztve, aminek az oka roppant prózai: a pénisz nem stylist. Se észérvekkel, se divattanácsadással nem lehet rá hatni, arra áll fel, amit szexinek talál. Tehát, ha ellibben mellettem egy csinos lány egy agyig húzott répanadrágban, vagy egy fröccsöntött, átlátszó szandálban (ezeket csak úgy hasraütésszerűen mondtam, bármilyen furcsa/nőietlen darabra behelyettesíthetőek), hiába súgom oda a farkamnak, hogy „pedig ez XY legfrissebb kollekciójából való, fél Hollywood ilyet hord!”, meg se rezzen.
Persze az én álláspontom kissé végletes, hiszen ahogy említettem, háttal ülök a divatnak. Biztosan szép számmal akadnak jól fésült hipster srácok, akiknek őszintén felragyog az arcuk az említett ruhadarabok láttán, de hogy a fantáziájuk is beindulna tőlük, azt erősen kétlem. Márpedig szerintem ez az, amire a legtöbb vonuló nő vágyik... Megbabonázni a férfiakat, besöpörni a sóvárgó pillantásaikat, nem pedig kezet rázni velük, amiért sikerült a lehető legtrendibben felöltöznie.
Távol álljon tőlem, hogy megkérdőjelezzem a divat létjogosultságát, csupán annyit szeretnék tanácsolni a hölgyeknek, hogy mielőtt diadalittasan a pénztárhoz indulnának zsákmányukkal, győződjenek meg róla, hogy a laikus férfiak számára is nőies darabról van-e szó, nehogy az áhított trendiség (de szép magyar szó) a vonzerejük rovására menjen. Ugyanez természetesen a feminin divatdiktátor férfitársaimra is vonatkozik, akik köldökig dekoltált pólókban és biciklis nadrágokat idézően szűk farmerekben borzolják a kedélyeket, de róluk/nekik írjon inkább más.
A férfiak és a nők divatról alkotott szemléletmódja közti markáns különbségek a fehérneműk frontján érhetők még inkább tetten. A nők hajlamosak azt hinni, hogy a férfiak is azokat a darabokat találják erotikusan izgatónak, amiket ők maguk, pedig ez valójában nagyon ritka. Míg a nők sokszor a habos-babos, selyemből, szaténból, csipkéből, és még ki tudja miből kreált iparművészeti remekműveket tartják szexinek, a férfiak többsége e tekintetben is sokkal egyszerűbben működik.
A pontos preferenciák természetesen egyénenként változnak, de egyet azt hiszem leszögezhetünk: az erősebb nem képviselői körében a „kevesebb néha több” alaptétel hatványozottan érvényes a fehérneműk tekintetében. A bugyi és a melltartó legyen minél kisebb, bujább, vagányabb. Márpedig egy köldökig felhúzott féltanga a fenék 90%-át lefedő csipkeszegéllyel minden, csak nem vagány. Attól hogy egy hasonlóan túldíszített darabról azt írják a Cosmoban, hogy trendi, a (hetero) férfiak többsége még nem válik varázsütésre divattervezővé, így változatlanul csak az ajándék csomagolását látja a fehérneműben, nem pedig önálló műalkotást. Ezzel egy újabb férfias alapvetéshez érkeztünk: sosem fontosabb a csomagolás, mint maga az ajándék. Ennek megfelelően legyen gusztusos, emelje ki viselője idomait, de ne vonja el róla a figyelmet, „csak” tegye még vonzóbbá.
A férfi fehérneműízlés eklatáns példája a felnőttfilmek és a sztriptízbárok sztárja, a string tanga. Tipikusan a férfiak ízlése szerint formált ruhadarab, mely egy néhány négyzetcentiméternyi anyagdarabon kívül mindössze vékony pántokból áll, mégse ismerek túl sok olyan férfit, akinek ne futna össze tőle a nyál a szájában. Tökéletesen kiemeli, illetve feljavítja a női fenék felső ívét, miközben szinte meztelennek láttatja tulajdonosát. Nem állítom, hogy egyetlen férfi sem fogékony a prémium anyagválasztásra, vagy az aprólékos díszítésre, de abban biztos vagyok, hogy 10-ből 9 farok hamarabb áll fel apró fekete tangáktól/franciabugyiktól, mint holmi barokkosan cizellált, színes csipkekölteményektől. (Hacsak nem tíz kiéhezett időutazóról van szó a Napkirály udvarából.)
A tanulság olyannyira nyilvánvaló, hogy bármelyik kereskedelmi tévé oknyomozó műsorában megállná a helyét, mégis összefoglalom, hiszen nem lehet elégszer elismételni: nem minden szexi, ami trendi.
