Az én időmben még volt becsülete a drogbiznisznek. A kábítószer kínálat tökéletesen átlátható volt, és mindenki pontosan tudta, mit használjon a kívánt hatás eléréséhez... Nem úgy, mint manapság.
Távol álljon tőlem a drogfogyasztás népszerűsítése, de azt sem gondolom, hogy mindenki egy koszos tűvel a vénájában végzi, aki valaha is rágyújtott egy füves cigire. A kábítószer fogyasztásnak számtalan lépcsőfoka létezik, melyeket a habitusának és neveltetésének megfelelően jár, vagy nem jár be az ember, ha és amennyiben megfelelő "termékismerettel" rendelkezik. Amint eltávolítjuk az egyenletből a termékismeret állandóját, az reménytelenül kiszámíthatatlanná válik, így fordulhat elő, hogy valaki kíváncsiságból rálépne az első lépcsőfokra, de rögtön az utolsón találja magát, ahonnan már esélye sincs visszatérni.
Pontosan ez történik manapság. Kíváncsi fiatalok olyasmit vesznek be/szívnak fel egy jó buli reményében, ami ahelyett hogy feldobná, hidegvérrel megöli őket.Persze, legyinthetünk erre álszenten, mondván hogy aki ilyen felelőtlen, az meg is érdemli, leszarom hány züllött tini hal meg rejtélyes diszkódrogoktól, satöbbi, de egy dolgot ne felejtsünk el. A mai világban minden, ismétlem MINDEN fiatal legalább egyszer szembesül az illegális tudatmódosítás kísértésével, ezért nagyon nem mindegy, hogy milyen formában történik vele mindez.
Az én tinikoromban kb. fél perc alatt eligazodhatott bárki a drogok világában. Természetesen akadtak haladó szintű felhasználók, akiknek egy komplett patika hömpölygött a véráramukban, de az egyszerű halandóknak elég volt néhány alaptípus ismerete:
Aki el akart lazulni, annak ott volt a fű/hasis. Akinek kedve szottyant hajnalig szeletelni valami partyn, az bedobott pár exet, vagy felrántott némi speedet. Akinek a spirituális belső utazás és a bizarr víziók hiányoztak, az bélyegezett. Aki menő volt, vagy csak annak szeretett volna látszani, az kólázott, a megreccsent drogosoknak meg maradt a jó öreg heroin. És ennyi. Nem volt véletlen átjárás az alaptípusok közt, egy barátom se halt meg herointúladagolásban a téren körbejáró vicces cigitől, és a herkások se melegítettek tévedésből hasist a kanálkájukban. A választása súlyosságától függetlenül mindenkinek volt elképzelése arról, hogy nagyjából mire számíthat a típus és a mennyiség függvényében.
Ehhez képest ma mi van? Teljes káosz. Minden hétre jut egy ifjú halott, akivel rejtélyes diszkódrog végez, miközben az illegalitás határán egyensúlyozó designer drog laborok a neten kínálják portékájukat, amiket bevallottan csak élesben tesztelnek, majd a "nyitóhétvége" rosszullétei és halálesetei alapján fejlesztgetnek... Azt hiszem, ettől a mentalitástól még azoknak is felkavarodik a gyomra, akik a riválisa hidegvérű főbelövése után is Denzel Washingtonnak szurkoltak az Amerikai gengszterben. A drogbiznisz sosem volt egy karitatív, emberbaráti tevékenység, de sok legális üzletággal egyetemben sikerült mára teljesen kifordulnia magából, végképp figyelmen kívül hagyva minden olyan megfontolást, ami nem járul hozzá a profit maximalizálásához.
Nem próbálnám megfejteni, miért drogoznak a fiatalok, azt meg pláne nem, hogy miért teszik mindezt nagyobb vehemenciával mint 15 éve, de ez most mindegy is. A lényeg, hogy nagyobb veszélyben vannak, mint valaha, amin sem a (rendszerint visszafelé elsülő) szülői tiltás, sem pedig az ellenük való büntetőjogi fellépés nem segít, amíg maga a kínálat is annyira ellenőrizhetetlen és rejtélyes, hogy sokszor az előállítók sem biztosak benne, mi került épp ki a kezeik közül. Amíg ilyesfajta káosz jellemzi a folyamatos lépéselőnyt élvező drogpiacot, addig nem létezhet sem hatékony drogprevenció, sem hatékony drogellenes stratégia, a korosztályom pedig összeteheti a két kezét, amiért egy kiszámíthatóbb világban élhette át féktelen kamaszéveit.
