Sokan érdeklődte(te)k, miért nem kapható a könyvem viszonteladóknál, ezért úgy döntöttem, ideje röviden vázolnom, milyen lehetőségei vannak, vagy inkább nincsenek a könyvkiadásra egy kezdő írónak napjainkban.
A kínkeserves alkotási/szerkesztési folyamatot ugorjuk is át, és válasszuk kezdőképül a kéziratunk világra jövetelét. Amikor még ugyan kissé nyeszlett és magzatmázas, azonban az már biztosan látszik, hogy életképes, így talán érdemes lehet a nagyközönség érdeklődésére is. Ezen a ponton a büszke szülő jobb híján elkezd különböző kiadóknál házalni.
Én is így tettem, a teljes névtelenségemet súlyosbítandó, olyan hendikeppel, amihez képest bármelyik Barátok közt szereplő Emmy-esélyes lenne: vaginára utaló könyvcímmel és borítóval, valamint ehhez mérten pikáns és provokatív tartalommal. Más szóval tehát adott volt egy senki, aki írt egy szabadszájú könyvet a dugásról. Természetesen az én olvasatomban a regényem mondandója némileg cizelláltabb, az általam felkeresett kiadók nagy valószínűséggel –maximum- csak ennyit láttak bele. Ennek megfelelően csak úgy záporoztak a visszautasítások, többnyire a nem túl meglepő „nem fér bele a kiadónk profiljába” jellegű indoklások kíséretében. Majd a sorozatos kudarcok után naivan azt hittem megtört a jég, amikor felvettem a kapcsolatot a metróablakokat szerteszét plakátoló (és számtalan névtelen írót pártfogoló) könyvkiadó egyik írójával, aki meglepően segítőkésznek bizonyult. Bár egy-egy elejtett félmondatában olyasfajta magabiztosságot véltem felfedezni, mintha ő böffentette volna fel egy másnapos délutánon a komplett Gyűrűk Ura trilógiát, örültem hogy tetszik neki a téma és a stílus, annak meg még inkább, hogy hajlandó volt az irományom részleteit a kiadója felé is prezentálni.
Néhány nap múlva meg is érkezett a válaszuk, ami nagyjából úgy hangzott, hogy csak az ismert emberek szexuális élete az érdekes (noha nekik is próbáltam elmagyarázni, hogy a személyem irreleváns, a férfivá válás folyamata a lényeg), ezért jó lenne, ha a szexuális tartalom mögé írnék egy történetet, amire kvázi felfűzném a könyv gerincéül szolgáló kalandokat... DE HÁT EZ MAGA A TÖRTÉNET, B*ZDMEG! - Gondoltam magamban, miközben próbáltam elképzelni, vajon milyen sztorit várnak a már meglévő „mögé”, egy rejtélyes gyilkosságot, egy soha be nem teljesülő szerelmet, esetleg egy balul elsült gyémántrablást? Akárhogy törtem a fejem, nem tudtam rájönni, úgyhogy lemondtam az első (és mindeddig utolsó) kiadóról, aki szóba állt velem, és úgy döntöttem, saját erőből adom ki a könyvem.
Tovább erősítette az elhatározásom a kiadók szimbolikus jutalékrendszere, melynek keretében eladott példányonként az egységár 7-8%-ával halmozzák el az írópalántákat. Nem tartom magam egy anyagias embernek, de egy Fedél nélkülért is többet adnék (egy 2500Ft-os könyv esetén kb. bruttó 200Ft-ról beszélünk ugyebár), pedig azt nem is a szerzőtől veszem. Maradt tehát a magánkiadás, ami meglepően gazdaságos és profi, viszont amint kézhez kapja az ember a kész, bedobozolt könyveit, újabb hiénafalkába botlik, akiket úgy hívnak hogy viszonteladók.
Legyen szó országos áruházláncokról, eldugott független könyvesboltokról, vagy a legismertebb online könyváruházról, a képlet nagyjából ugyanaz: a szerző az eladási ár 56-60%-áért cserébe teheti ki a polcukra a művét... más szóval: INGYEN, mivel az így fennmaradó összeg épp csak a gyártási költséget fedezi. Tulajdonképpen még azzal sem lenne bajom, hogy ingyen adom a könyvem, de akkor elvárnám, hogy más se keressen rajta, pláne ne olyan, akinek semmi köze hozzá.
Kezdetben azt reméltem, az apró magánkönyvesboltokkal korrektebb feltételekkel egyezkedhetek, de hamar kiderült, hogy az ő kezük is meg van kötve, mindössze két nagykertől vásárolhatnak, akik akkora versenytársak, hogy amikor az egyikük munkatársával beszéltem telefonon, név szerint át tudott irányítani a másik cég azonos beosztású alkalmazottjához... Egy szó mint száz, pontosan ugyanúgy működik itthon a könyvbiznisz, mint az üzleti élet bármely más szegmense. Jó előre le vannak osztva a lapok, pontosan meg van határozva, melyik szektorban ki csinálhat pénzt, a többiek meg le vannak szarva.
Márpedig én szívesebben bukok el büszkén és szarosan, minthogy olyanoknak segítsek pénzt keresni, akik már most is úsznak benne, mint Dagobert. Nos, ezért nem kapható a könyvem mindmáig egyetlen viszonteladónál sem. Ha ezt megértitek, elfogadjátok, és még érdekel is Titeket a tartalma, rendeljetek bátran, gyorsabban postázok, mint MZ/X.
Békesség!