Épp az imént olvastam, hogy Szalai Vivien Magyar börtönpokol című könyve olyannyira felkorbácsolta az indulatokat, hogy mindnyájunk hiperaktív Bucijának a mai napig bíróságra kell járogatnia miatta.   

Mosolyogva, de értetlenül állok azon esetek előtt, amikor valaki olyan témák bennfentes szakértőjeként nyilatkozik meg, amikhez épp csak konyít valamicskét.

Ilyen például, amikor a panel tövében rappelő kamaszok Dél-Bronxnak képzelik a környéküket, csak mert az egyikük apjának van egy gázpisztolya, vagy amikor Stohl András 150 napos börtönbüntetése alapján írat egy könyvet Magyar börtönpokol címmel. Csak hab a tortán, hogy mindehhez a reménytelenül naiv Szalai Vivient hívta segítségül, aki minden jel szerint egy csillámpóni farmon felállított Barbie-házban nevelkedett. Ő az a típus, aki mindenre rácsodálkozik, az állítólagos luxusprostituáltról szóló könyve is csupa meglepetés, megtudhatjuk belőle például, hogy a sztárok a számukra rendezett exkluzív partikon kurváznak és kokaint fogyasztanak a vécében... DÖBBENET. (Ja, meg azt is, hogy a Hamis gyönyör főszereplője Magyarország első számú luxusprostituáltja, ami abszolút hihető, hiszen ez egy mérhető, nyilvános adat, a kurvák népszerűségét a Medián Intézet és a KSH is folyamatosan nyomon követi.)

Szóval a börtönélet és a tényfeltárás nagyágyúja fogott össze, hogy lerántsa a leplet a magyar büntetés-végrehajtási rendszer ördögi gépezetéről. A romlatlan írónő saját tollából származó könyvismertetője már önmagában is sokkoló, ezért a gyengébb idegzetűekre való tekintettel csak két mondatot idéznék belőle:

„Mintha a gonosz vett volna körül mindenütt bennünket. A bűn, a gonosz jelenlétét éreztem, és ez félelemmel vegyes undorral töltött el, és tölt el ma is.”

Tökmindegy mit érez az, aki 20 éve bent rohad, akiből köcsögöt csinálnak, vagy aki nevet szerez magának, amiért időről időre meg is kell verekednie, a lényeg hogy Buci pikpakk átlátta a rendszert, Vivient meg körülvette a gonosz. Ezzel el is dőlt, nekik kell könyvet írniuk a magyar börtönviszonyokról.

A mű lenyűgözött, mióta elolvastam, senkit nem kérdezek a börtönről, aki 5 hónapnál többet ült, és nem ismeri Szalai Vivient, hiszen már tudok mindent. Nem szeretném azonban, ha Vivien hiánypótló tényfeltáró munkássága ennyiben maradna, ezért ajánlanék neki néhány hasonlóan kompetens interjúalanyt a jövőre nézve:

Geszti Péter: Tupac és én – Minden, amit a rapről tudni érdemes

Szíj Melinda: Kalandozásaim a divatvilágban

Gáspár Laci: A Hajógyári szigettől a medellini drogkartellig

Szalacsi Sándor: A nukleáris fegyverkezés biztonságpolitikai hatásai

Bakács Tibor: Egy mestertolvaj műhelytitkai

Hajdú Péter: A mélyinterjúk lélektana

Koplárovics Béla: A Manchester United taktikai hiányosságai

VV5 Bandi: A hírnév átka

Gáspár Győző: A magyar közoktatás helyzete

Ihos József: Színpadi átlényegülés

+1: Pataki Tamás: Hétköznapjaim ünnepelt írófejedelemként