Nagy nap ez a mai, pontosan 12 éve szolgáltat alapot a World Trade Center tragédiája a nyugati világ kormányainak legnépszerűtlenebb döntéseihez. Ekkor ütötte fel a fejét minden korábbinál agresszívabban a TERROR, mely azóta is a politikai vezetők ütőkártyája, ha kifogynak az érvekből.
Legyen szó horribilis hadiipari költekezésről, az állampolgárok alapvető jogainak korlátozásáról, vagy idegen országok lerohanásáról, csak jelentőségteljes arccal kiejti valaki a bűvös szót, és máris értelmet nyernek a legőrültebb tervei. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy az őrült döntések által leginkább érintett nép olyan mértékű rettegésben és tudatlanságban éljen, hogy hajlandó legyen bármilyen abszurd áldozatot hozni a vélt fenyegetés elhárításáért. De hát erre találták ki a médiát.
12 éve bambán rettegünk a tévé előtt a terrorizmus mumusától, pedig a többségünk sosem találkozott vele. Kicsit olyan az egész, mintha Amerika lenne a minden hájjal megkent tévés távsarlatán, mi meg a hiszékeny Marika néni. Ő percenként ötszázért közli, hogy lakik rajtunk egy ártó szellem, de szerencsére le tudja szedni, bár nem lesz egyszerű. Be kell költöznie hozzánk, hogy testközelből tanulmányozhassa a szellemet, pár kollégája meg közben porig égeti a szomszéd házakat, hátha onnan küldték a rontást. Mi kicsit meglepődünk, de aztán zavartan rábólintunk a drasztikus gyógymódra, hiszen mihamarabb vissza szeretnénk nyerni a biztonságérzetünket. Merthogy megfosztottak minket tőle. Na nem a gonosz szellemek, mivel ők olyan diszkréten tették a dolgukat, hogy a puszta létezésükről sem igen tudtunk, hanem a diagnózis, mely feltárta az ármánykodásukat.
Szóval akkor vegyük át még egyszer:
Valaki állítja, hogy veszélyben vagyunk, amit ő kész elhárítani a szabadságunkért, a pénzünkért, és ártatlan emberek életéért cserébe. Nem felajánlja, egyszerűen csak közli, hogy mit fog tenni. Mi pedig megszeppent Marika nénikként várjuk a fejleményeket, és bizakodunk a sikerben, amiről kizárólag a távgyógyító tájékoztathat minket, hiszen mi magát a fenyegetést sem érzékeljük.
És a kör bezárult. Tehetetlenül nézzük, ahogy a terrorellenes harc égisze alatt Amerika beterrorizálja az egész világot. De ha már így alakult, legalább ne legyünk bepalizott Marika nénik. Lássuk be, hogy körülbelül annyi esélye van bármilyen terrorcselekménynek a lakókörnyezetünkben, mint egy cápatámadásnak, és tájékozódjunk a témában, járjunk utána a valódi okoknak (már amennyire ez lehetséges), mert tartozunk ennyivel. Magunknak, na meg a terror valódi áldozatainak. Ha pedig már annyira letompultunk a világító kijelzők bámulásától, hogy le se szarjuk, mi történik a való világban, akkor csak olvassuk el a Wikipédia idevágó szócikkét, és 9/11 alkalmából döntsük el, ki terrorizál kit:
„A terrorizmus az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiája, melynek elsődleges célja félelem, zavar keltése és ennek révén meghatározott politikai, ideológiai vagy vallási célok elérése, vagy a hatalom megtartása.”
