Biztosan sokan emlékeznek a Sötét zsaruk című film neutralizátorára, melynek egyetlen villanása bárkit megszabadított az emlékeitől, aki olyasmit látott, amit J és K ügynök szerint nem kellett volna. Akkoriban naivan azt hihettük, a szerkezet csak a képzelet szüleménye, de a közelmúltban cáfolhatatlan bizonyíték látott napvilágot a létezéséről.
Az emléktörlő készülék első (ismert) áldozata nem más, mint a Playboy hasábjain berajzolt hellyel rendelkező aktmodell, Bódi Szilvi (vagy Bódi Sylvi, esetleg Body Sylvy). A dekoratív közszereplő legújabb sztorija ugyanis olyannyira abszurd, hogy bárki aki látta a filmet, azonnal rájöhetett, hogy a neutralizátor pusztító erejű villanása áll a háttérben. Azok kedvéért, akik nem tudják miről van szó, röviden vázolom a történetet.
Sylvi a közelmúltban a méltán hírhedt Playboy villába volt hivatalos egy partyra, ami önmagában nem meglepő, hiszen maga is számtalanszor szerepelt a lapban, ismertségét javarészt a fedetlen bájainak köszönheti. Na és itt jön az első csavar, őt ugyanis meglepte a dolog...
Ahogy ő fogalmazott: „Már a beengedésnél gyanús volt a dolog, hiszen a lányok tenyérnyi kis ruhadarabokat viseltek, de később bent olyanokat is láttam, akik csak testfestéssel takarták a micsodájukat”. Gondoljunk csak bele mit élhetett át szerencsétlen, olyan ez, mintha hazamennénk, és nem tudnánk merre találjuk a vécét, vagy ki az aki megpuszil, és megkérdezi hogy telt a napunk. Vagy mondjuk bemennénk hétfő reggel a fűrészüzembe, ahol tíz éve dolgozunk, és az első mozdulattal tőből levágnánk az egyik karunkat, mert elfelejtettük kezelni a gépeket.
Nem emlékezett, hogy azért nyert meghívást a vetkőző nőkről szóló lap vetkőző nőktől hemzsegő partyjára, mert ő is egy közülük. Érdekes technikai kérdés, hogy vajon hány évre visszamenőleg törlődnek ilyenkor az emlékek, mivel a neutralizátor áldozatai minden esetben gond nélkül tudnak járni és beszélni az eset után. Abból hogy Sylvi micsodának nevezte a puncit, én arra tippelnék, hogy nagyjából hatéves koráig odalett minden emléke, hisz efölött és 60 alatt senki nem használja ezt a gyermeteg kifejezést.
Ha ez nem lenne elég szívszorító, íme egy újabb részlet, ami arra utal, hogy Sylvi gyakorlatilag elvesztette identitását: „De látván a későbbieket és sok esetben a lányok viselkedésének színvonalát, egyáltalán nem bántam meg, hogy én más voltam.” Tehát egyéniségétől megfosztva őszintén megbotránkozott a bulizó aktmodelleken, megfeledkezve arról, hogy ő is ilyen minőségében van jelen a rendezvényen, ráadásul azokat a rajongókat is az aktmodell énjének köszönheti, akiknek épp beszámol erről a hivatalos oldalán. Ezt a fajta tragikus elidegenedést ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy punkzenekar frontembere a koncert közepén döbbenne rá, hogy ő valójában hárfázni szeretne egy babérkoszorúval a fején, és onnantól a könnyeivel küszködve nézné végig, ahogy a többiek szétverik a hangszereket, aztán belevizelnek a dobba.
Sylviből, a bohém aktmodellből tehát Szilvi lett, egy romlatlan hatéves úrilány, aki lidércként kóvályog a kollégái közt, megütközve mindenen, ami azelőtt szerves részét képezte az életének.
De vajon ki és miért villantott Sylvi arcába ezzel az ördögi szerkezettel?
Távol álljon tőlem a gyanúsítgatás, de a Playboy teljhatalmú urának például mind az anyagi forrásai, mind a kicsapongó életmódja lehetővé tenné, illetve indokolná egy ilyesfajta készülék beszerzését, ráadásul Sylvi tudatalatti utalása is ebbe az irányba mutat: „Hefner úr, ahogy felbukkant, úgy el is tűnt. Fogalmazzunk úgy, hogy villantott.”
Bárhogy is történt, legyetek résen, hiszen a fenyegetés valós, Sylvinek pedig mielőbbi felépülést kívánok!
(Sylvi valóságtól elrugaszkodott beszámolóját itt találjátok: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=564779903553184&set=pb.169342043096974.-2207520000.1365358190&type=3&theater )
