Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

Facebook

Friss topikok

Címkék

150 nap (1) 1998 (1) 2013 (1) 9/11 (1) akkor és most (1) alkohol (2) amerika (1) amnézia (1) átverés (1) a szürke ötven árnyalata (1) Balaton (1) Bódi Sylvi (1) britney spears (1) buci (1) buli (1) BŰZ (1) cápa (1) celeb (1) Conchita Wurst (1) divat (1) dj baby la (1) dj exotic eve (1) dj flower (1) dj lauro giotto (1) dj lia kustanczi (1) dj seherezade (1) drog (1) droid (1) egyediség (1) éjszaka (1) elemésztve (1) erotikus irodalom (1) escort (1) Eurovízió (1) Facebook (1) facebook (2) faldöngető (1) fantázia (1) fehérnemű (1) felnőtt (1) foci (1) fotó (1) függőleges mosoly (4) fulladás (1) gyerekszoba (1) gyermek (1) hamis gyönyör (1) hétvégi hódító (1) hipster (1) hitelesség (1) horror (1) humor (1) hús-vér ember (1) húsipari dj (1) instagram (1) irodai munka (1) ismerkedés (1) ital (1) kábítószer (1) káosz (1) karizma (1) komp (1) könyv (1) könyvkiadás (1) könyvmaffia (1) könyvrészlet (3) közösségi portál (1) kreativ.hu (1) leszarás (1) like (1) longboard (1) lovebirds (1) magánkiadás (1) magyar börtönpokol (1) mainstream (1) másnap (1) mecénás (1) média (1) miley cyrus (1) munka (1) munkaerő (1) munkáltató (1) munkavállaló (1) neon (1) nép (1) neutralizátor (1) nicki minaj (1) Nirvana (1) nosztalgia (2) nyár (2) olvasói levél (1) pánikszoba (1) párkapcsolat (1) partyveterán (1) pénz (1) petíció (1) Playboy (1) Playboy villa (1) playmate (1) pornó (2) pszichopata (1) Puzsér Róbert (1) Ramones (1) részeg (1) ribancképző (1) rockdj dora butcher (1) Russell Peters (1) sofőr (1) stand-up comedy (1) stohl andrás (1) szajha (1) szakállas nő (1) szalai vivien (1) szexi (1) taktika (1) tavasz (2) terrorizmus (1) tévhit (1) tiffany (1) tömegközlekedés (1) trendi (1) troll (1) vers (2) viktor (1) vip baszóka (1) zsebgengszter (1) Címkefelhő

Humor + Hitel + Karizma = Stand-Up Comedy

2013.05.04. 15:46 Függőleges Mosoly

russell-peters_1367674969.png_648x373

Túlzónak érzem azt a Puzsér Róbert által gerjesztett, filozofikus magasságokat ostromló vitát, ami a hazai stand-up comedy szcéna körül kerekedett az utóbbi időkben.

Szerintem Puzsér túlságosan belelovalta magát az érvelésbe azzal kapcsolatban, mi is a feladata, küldetése egy stand-uposnak. Nem hiszem, hogy bárkinek is munkaköri leírást kéne gyártania a humoristák számára, de azért akad egy feladat, amit én is rájuk hárítanék: NEVETTESSENEK MEG! Ez olyan alapvető követelmény, mint az, hogy egy úszómester tudjon úszni. Persze, nehéz mindenkinek megfelelni, de hogy létezik olyan négyszereplős (tehát négy különböző stílust felvonultató), humorosnak szánt műsor, amit bárki is rezzenéstelen arccal kényszerül végignézni, az némi aggodalomra ad okot. A mezőny felhígulásával párhuzamosan egyre élesebbé válik a kontraszt a műfaj magyar és tengerentúli művelői közt. És nem feltétlenül azért, mert ott régebb óta művelik, hanem mert kínosan ügyelnek arra, hogy csak az álljon nagy nyilvánosság előtt színpadra, aki megfelel két alapvető kritériumnak:

  1. Hitelesség
  2. Karizmatikusság

Ez a két tulajdonság létfontosságú, ha az ember tíznél több fő figyelmét szeretné egyszerre lekötni huzamosabb ideig. Abból, hogy valaki mondott már vicceset társaságban, még nem következik egyenesen az, hogy színpadon a helye. Biztosan mindenkinek akad olyan ismerőse, aki baráti körben csak úgy ontja a poénokat, mégse küldené ki őt jó szívvel egy vadidegen tömeg elé, hiszen ott egyből dupla hendikeppel indulna – se a rokonszenv, se az érdeklődés nem lenne adott, vért izzadva kéne befogadóvá tennie a közönségét.

És ez az a pont, ahol a többség (nálam legalábbis) elvérzik. Képtelenek befogadóvá tenni. Figyelem őket, várom, hogy felragyogjon az arcom, igyam a szavaikat, majd váratlanul olyan röhögőgörcs szakadjon ki belőlem, amitől még másnap is fáj a hasam, de semmi. Képtelenek elnyerni a bizalmamat, egyszerűen „nem rezgünk össze”, mert hibádzik a karizma, de sokszor még a hitelesség is.

Emlékszem, pár éve láttunk a Creolban egy ismert férfi híradóst moslék részegen, köldökig kigombolt ingben vonaglani két tinilánnyal a tánctéren. Felváltva smárolt velük, miközben kelt tésztaként gyúrta a fejletlen kis testüket, másnap este meg ott ült a stúdióban, és gondterhelt arccal, összevont szemöldökkel magyarázta, ki kit mészárolt le a tanyavilágban fél kiló lisztért, meg hogy melyik állatkertben milyen jószág született... és többé már ehhez sem volt elég hiteles, pedig a bulvárhíradózás tényleg egy ritka értéktelen műfaj. Ha az ember mondandója/viselkedése ütközik azzal, amit önkéntelenül is sugároz, többé esélye sincs hitelesnek lenni.

Na, valami hasonlót érzek, amikor például feltűnik a színpadon egy kiköpött programozó, agyig húzott nadrágban, betűrt flanelingben, esetlen mozgással, és lazára veszi a figurát, de változatlanul olyan merev, hogy Sólyom László hozzá képest a magyar Snoop Dogg. Amivel nem lenne semmi baj, ettől még lehet zseniális humorista, de nem értem, miért nem a kisugárzásával összhangban állítja össze a mondandóját. Az üdítő ellenpéldák egyike a kissé különc Kőhalmi Zoltán, aki kijön a színpadra, belekezd a produkciójába, és a legapróbb gesztusaiból is süt az őszinteség. A kisugárzása, a testbeszéde és a mimikája is tökéletesen harmonizál az előadói stílusával – hitelesség pipa.

Ha ez megvan, jöhet a következő lépcsőfok, a karizma. Legtöbben általános iskolában szembesülünk először ennek jelentőségével, amikor is ráeszmélünk, hogy nem csak az adott tantárgy, de az azt prezentáló pedagógus személyisége is nagyban befolyásolja, melyik órán esünk ki a padból a jelentkezéstől, és melyiken peckeljük ki gyufaszállal a szemünket elalvás ellen. Ugyanez érvényes a humoristákra is: a legjobb sztorival is nehéz fenntartani az érdeklődést, ha nem elég magával ragadó a mesélő személyisége.

Persze nem szeretném ezt órási megfejtésként tálalni, igazából tök nyilvánvaló az egész, épp ezért nem értem, hogyan keveredhetnek fel nálunk a színpadra lámpalázas helyettesítőtanárok, rezignált járókelők, meg a kerületi szavalóversenyek vigaszdíjasai... akik lehet hogy életem viccét firkantották le egy papírra a sminkben, de az élvezhetetlen előadásmódjuk miatt ez sosem fog kiderülni, mert egy perc után elkapcsolok. Meglehet, hogy én nézek túl sok észak-amerikai stand-upot, de pillanatnyilag számomra a hazai mezőny néhány kivételtől eltekintve teljesen közömbös.

Én is tudok vicceseket mondani és a barátaim is, szóval pusztán ezért be se kapcsolnám a tévét, SHOW-ra vágyom, ami lenyűgöz és magával ragad. Mint például a briliáns Russell Peters (képünkön) bármelyik műsora, aki olyan vehemenciával és arcjátékkal érkezik a színpadra, hogy az ember szinte könyörög a képernyő előtt (a helyszíni közönség pedig a szó szoros értelmében), hogy végre belekezdjen a mondandójába. Aztán belekezd, és csak úgy dőlnek belőle a fergeteges sztorik, miközben teljesen belakja a színpadot, jön-megy, pózol, mutogat, bevonja a közönséget, annyira elemében van, hogy egyszerűen NEM LEHET nem odafigyelni rá... márpedig akire nem lehet nem odafigyelni, az jó eséllyel tényleg a színpadra született.

Egy szó mint száz, a humor szerintem önmagában nem jogosít fel színpadi szereplésre. Aki szimplán csak viccesnek érzi magát, de nem rendelkezik a fentiekben tárgyalt előadói készségekkel, az érhet ugyan el mérsékelt sikereket stand-uposként (mint azt számos hazai példa is mutatja), de egyúttal kerékkötőjévé is válik a műfajnak, hiszen a megfelelő kvalitások híján képtelen előmozdítani, fejleszteni azt. És amint többségbe kerülnek a kerékkötők az úttörőkkel szemben, a stand-up megfeneklik, mi meg kezdhetünk gyufaszálakat keresni az ébren maradáshoz...

Könyvtémák Szalai Viviennek

2013.04.29. 18:42 Függőleges Mosoly

bucipokol_1367253580.jpg_500x670

Épp az imént olvastam, hogy Szalai Vivien Magyar börtönpokol című könyve olyannyira felkorbácsolta az indulatokat, hogy mindnyájunk hiperaktív Bucijának a mai napig bíróságra kell járogatnia miatta.   

Mosolyogva, de értetlenül állok azon esetek előtt, amikor valaki olyan témák bennfentes szakértőjeként nyilatkozik meg, amikhez épp csak konyít valamicskét.

Ilyen például, amikor a panel tövében rappelő kamaszok Dél-Bronxnak képzelik a környéküket, csak mert az egyikük apjának van egy gázpisztolya, vagy amikor Stohl András 150 napos börtönbüntetése alapján írat egy könyvet Magyar börtönpokol címmel. Csak hab a tortán, hogy mindehhez a reménytelenül naiv Szalai Vivient hívta segítségül, aki minden jel szerint egy csillámpóni farmon felállított Barbie-házban nevelkedett. Ő az a típus, aki mindenre rácsodálkozik, az állítólagos luxusprostituáltról szóló könyve is csupa meglepetés, megtudhatjuk belőle például, hogy a sztárok a számukra rendezett exkluzív partikon kurváznak és kokaint fogyasztanak a vécében... DÖBBENET. (Ja, meg azt is, hogy a Hamis gyönyör főszereplője Magyarország első számú luxusprostituáltja, ami abszolút hihető, hiszen ez egy mérhető, nyilvános adat, a kurvák népszerűségét a Medián Intézet és a KSH is folyamatosan nyomon követi.)

Szóval a börtönélet és a tényfeltárás nagyágyúja fogott össze, hogy lerántsa a leplet a magyar büntetés-végrehajtási rendszer ördögi gépezetéről. A romlatlan írónő saját tollából származó könyvismertetője már önmagában is sokkoló, ezért a gyengébb idegzetűekre való tekintettel csak két mondatot idéznék belőle:

„Mintha a gonosz vett volna körül mindenütt bennünket. A bűn, a gonosz jelenlétét éreztem, és ez félelemmel vegyes undorral töltött el, és tölt el ma is.”

Tökmindegy mit érez az, aki 20 éve bent rohad, akiből köcsögöt csinálnak, vagy aki nevet szerez magának, amiért időről időre meg is kell verekednie, a lényeg hogy Buci pikpakk átlátta a rendszert, Vivient meg körülvette a gonosz. Ezzel el is dőlt, nekik kell könyvet írniuk a magyar börtönviszonyokról.

A mű lenyűgözött, mióta elolvastam, senkit nem kérdezek a börtönről, aki 5 hónapnál többet ült, és nem ismeri Szalai Vivient, hiszen már tudok mindent. Nem szeretném azonban, ha Vivien hiánypótló tényfeltáró munkássága ennyiben maradna, ezért ajánlanék neki néhány hasonlóan kompetens interjúalanyt a jövőre nézve:

Geszti Péter: Tupac és én – Minden, amit a rapről tudni érdemes

Szíj Melinda: Kalandozásaim a divatvilágban

Gáspár Laci: A Hajógyári szigettől a medellini drogkartellig

Szalacsi Sándor: A nukleáris fegyverkezés biztonságpolitikai hatásai

Bakács Tibor: Egy mestertolvaj műhelytitkai

Hajdú Péter: A mélyinterjúk lélektana

Koplárovics Béla: A Manchester United taktikai hiányosságai

VV5 Bandi: A hírnév átka

Gáspár Győző: A magyar közoktatás helyzete

Ihos József: Színpadi átlényegülés

+1: Pataki Tamás: Hétköznapjaim ünnepelt írófejedelemként

MÁSNAP, MÁS ÉV

2013.04.26. 14:47 Függőleges Mosoly

drunkcomp2_1366936807.jpg_400x400

'98 április:

Vasárnap dél van. Lassan résnyire nyitom a szemem, a fejem hasogat, a gyomrom ég, megint erősre sikerült a szombat este. Még mielőtt visszaaludnék, kivonszolom magam az erkélyre, ahol már javában tombol a tavasz.

Nagyon élnek a spanjaim, a ház mögött pörög a foci, Csirke épp telibe bikázott egy parkoló autót. Visít a riasztó, de leszarják, mert tavasz van. Lacika olyan hangosan röhög a félresikerült rúgáson, hogy a riasztót is túlharsogja, óriási a hangulat, másnaposság ide vagy oda, nekem is be kell állnom.

Veszek egy mély levegőt, leküzdöm a hányingerem, és bizonytalan léptekkel elindulok lezuhanyozni. Úgy érzem, illik annyival megtisztelnem a barátaimat, hogy minél tisztábban bandázgatok velük a nap hátralévő részében. Amíg bemelegszik a zuhanyrózsa vize, eltöprengek, vajon hány kötényt fogok kapni ilyen állapotban. A zuhany pipa, a fürdőből kilépve kisandítok az ablakon. Olyan gyönyörű idő van, hogy akár félmeztelenül is lemehetnék focizni. Mindegy, jó lesz pólóban is, csak legyek már a pályán.

Csigalassúsággal levonszolom magam, lepacsizok a többiekkel, jót röhögünk azon, mennyire szétcsaptuk magunkat előző este, aztán elkezdődik az örömfoci. Az első pár percben olyan megalázó kötényt kapok, hogy ha nem azok vennének körül, akiknek annyi mosolyt és nevetést köszönhetek, egyből ki is állnék. De persze maradok, hisz ki tudna jobb programot egy verőfényes tavaszi napon?

***

'13 április:

Vasárnap dél van. Lassan résnyire nyitom a szemem, a fejem hasogat, a gyomrom ég, megint erősre sikerült a szombat este. Még mielőtt visszaaludnék, telefonról körülnézek a Facebookon, ahol már javában tombol a tavasz.

Nagyon élnek a spanjaim, a hírfolyamban pörögnek a tavaszi képek/zenék, Csirke meg épp becsekkolt a melóhelyéről. Visít egy riasztó, de leszarom, mert fülhallgatóval is meg tudom hallgatni a Lovebirds-től a Want you in my soul-t. A zene olyan hangosan bömböl a fülembe, hogy a riasztót is túlharsogja, óriási a hangulat, másnaposság ide vagy oda, nekem is ki kell posztolnom.

Veszek egy mély levegőt, leküzdöm a hányingerem, és egy bizonytalan mozdulattal a laptopomért nyúlok. Úgy érzem, illik annyival megtisztelnem az internetet, hogy minél nagyobb kijelzőn bámulom a nap hátralévő részében. Amíg bemelegszik a gép, eltöprengek, vajon hány lájkot fog kapni a Lovebirds-ös posztom. A bekapcsolás pipa, a Facebookra belépve kisandítok az ablakon. Olyan gyönyörű idő van, hogy akár félmeztelen profilképet is feltölthetnék. Mindegy, jó lesz a pólós is, csak legyek már az értesítéseknél.

Csigalassúsággal töltődik be a kezdőoldal, ráchatelek a többiekre, jót röhögünk azon, mennyire szétcsaptuk magunkat előző este, aztán elkezdődik a kényszernetezés. Az első pár percben olyan megalázóan kevés lájkot kapok, hogy ha nem azok vennének körül, akiknek annyi lájkot és kommentet köszönhetek, egyből ki is lépnék. De persze maradok, hisz ki tudna jobb programot egy verőfényes tavaszi napon?

Troll Eyez On Me - kommentsablonok túlhajszolt trolloknak

2013.04.19. 09:51 Függőleges Mosoly

warcraft_1366327758.jpg_720x556

Azt hiszem a világháló tévedhetetlen megmondóembereit senkinek sem kell bemutatnom, aki valaha is megnyilatkozott az interneten. Sokak szemében ők a 21. század online kocsmabútorai, akik mindent jobban tudnak mindenki másnál, mégse viszik semmire. Mindenhez van hozzáfűznivalójuk, melyet annak reményében fogalmaznak meg, hogy végre bebizonyosodik, ők is jók valamiben, és nagyot tévedett a világ, amikor leírta őket.

Én azonban nem így látom a trollokat. Számomra frusztrált, önnön kudarcaiktól megkeseredett embereknek tűnnek, akik úgy döntöttek, egy magasabb rendű eszme szolgálatának szentelik reménytelenül sivár kis életüket. Ez a magasztos eszme pedig nem más, mint az online perfekcionizmus. Céljuk az internetes kommunikáció megtisztítása a hibáktól, legyen az akár jellem-, vagy gondolkodásbeli, illetve nyelvtani. Kissé ugyan utópisztikus, de ha továbbra is a tőlük megszokott elhivatottsággal szembesítenek minden internetes véleményalkotót személyisége és mondandója legapróbb hibáival, idővel tényleg eljöhet egy szebb világ, amikor csak a trollok által jóváhagyott, makulátlan gyöngyszemek gurulhatnak szét az internet hófehér selyemterítőjén.

Nos, ebben a nemes misszióban szeretnék most segítő jobbot nyújtani nekik, hiszen nem lehet könnyű naphosszat a monitort fürkészve hibákra vadászni, majd ezekről kellő részletességgel tájékoztatni is az elkövetőiket. Arra gondoltam, hogy a multinacionális vállalatoknál használatos levélsablonok mintájára készült kommentsablonoknak ők is jó hasznát vehetnék.

Az univerzális kommenteket az egyes trolltípusok stílusához igazítottam, szóval a világháló segítő szándékú orákulumainak nincs más teendőjük, csak beazonosítani magukat a jellemzések alapján, majd lementeni a csoportjukhoz tartozó sablont, és bemásolni azt a kifogásolt internetes megnyilvánulások alá. Következzenek tehát a legjellemzőbb típusaik a kapcsolódó sablonokkal:

1. Az életellenes:

Benne feszül a legtöbb indulat az összes troll közül, lehetetlen bármivel is elnyerni a tetszését, haragszik a világra. Rajta kívül mindenki haszontalan véglény, a mondandójukról nem is beszélve, amit mostantól egy egyszerű copypaste-tel is az érintettek tudtára adhat:

Na most sikerült meglepned, te értéktelen kis szardarab... EZ NAGYOBB SZAR, MINT TE MAGAD!!! Ha legközelebb ekkora szarkupacot készülsz előgörgetni magadból, rendelj hozzá egy mobil wc-t is, hogy legyen hová tenni, mert most itt fog nekünk éktelenkedni, amíg el nem takarítja valaki!! Vagy egyszerűen csak halj meg! Az még jobb lenne! TE FOS!!!

2. A nyelvészprofesszor:

A vizsgált megnyilvánulás tartalma teljesen hidegen hagyja, meg sem próbál észérveket felsorakoztatni bármelyik oldalon, egyetlen cél lebeg a szeme előtt – a nyelvhelyesség csorbáinak kiköszörülése, legyenek azok bármily vétlenek/jelentéktelenek is. A továbbiakban ezzel az univerzális sablonnal jelezheti a hibát, és akadályozhatja meg annak megismétlődését:

Nem tudom eldönteni, hogy ennyire iskolázatlan vagy, vagy csak egy külföldi, aki most ismerkedik a nyelvvel. Bárhogy is legyen, ha legközelebb meg akarod gyalázni a magyar nyelvet, legalább ne nyilvánosan tedd, ha kérhetem. Szerezz inkább egy nyelvtankönyvet, és csendben vizeld le, amikor senki se lát. Ha pedig mindenképp közölni szeretnél valamit a világgal, felejtsd el a klaviatúrát, vedd videóra a mondandódat, és töltsd fel a youtubera.

3. Csernus:

A vehemens lélekbúvár, aki elejtett félmondatokból is képes komplett jellemrajzot alkotni bárkiről, és ami még ennél is érdekesebb, hogy minden esetben nagyjából ugyanarra a következtetésre jut:

És ez szerinted segít rajtad, te szerencsétlen? Ahelyett hogy itt vetíted ki a szexuális frusztrációidat másokra, nézz végre magadba, és kezdj valamit a szánalomra méltó kis életeddel, te lelki nyomorék.

4. A flegma:

Már alsó tagozatban is irigykedve nézte az osztály öntörvényű, nemtörődöm vezéregyéniségeit, csodálata jeléül pedig már a menetrendszerű verések előtt odaadta nekik a tízóraiját, és megírta a házi feladatukat. Az évek során felgyülemlett gátlásaitól egy különös szerepjáték keretében igyekszik megszabadulni, bízva benne hogy színlelt érdektelensége tiszteletet ébreszt a férfiakban, és vonzalmat a nőkben – a lehető legtöbb fórumon jelzi, mennyire érdektelen és tájékozatlan a témával kapcsolatban. Ezt mostantól így is megteheti:

És ez ki a faszomat érdekel? Egyáltalán ki a fasz vagy te, hogy érdekelj? És különben is, mi a faszt keresek itt? És mi a faszért kérdezősködjek?

5. A polihisztor:

Rá hárul a legnagyobb felelősség a trollok népes családjában, mivel ő mindenhez ért, és nem rest megosztani mérhetetlen tudását az egyszerű pórnéppel – lehetőleg minél leereszkedőbb stílusban. Bonyolult okfejtések helyett a jövőben elég ha érzékelteti szellemi fölényét:

Ha kicsit is konyítanál a statisztikus termodinamikához, a manierizmushoz, vagy a hedge ügyletekhez, és visszaolvasnád amit írtál, nagyon elszégyellnéd magad... Nem az a baj, hogy nem értesz valamihez, hanem hogy nem is nézel utána, mielőtt írsz róla. Ha pedig valamiről nem tudsz szabadon tájékozódni online, mert mondjuk Észak-Koreából netezel, csak írj nekem, és segítek, mert feladatomnak érzem a hozzád hasonló tudatlan proletárok felzárkóztatását.

6. A keserű:

Igazi hungarikum, ő az aki mindig a magyarok negativitására panaszkodik, ezzel bevonzva és életben tartva azt. Kommentje annyira sablonos, hogy szerintem már most is copypaste-tel dolgozik, de hátha nem:

Ez szép volt, gratulálok, tipikus magyar mentalitás! Az irigység meg a rosszindulat, az bezzeg megy! A magadfajták miatt tart itt ez az ország!

Ha csak ennyivel is, de remélem sikerült hozzájárulnom a nemes küldetésetek sikeréhez, kedves troll honfitársaim. Köszönjük hogy vagytok nekünk, keep on trollin’!

Háromra mindenki meztelen.... négyre meg DJ

2013.04.16. 20:39 Függőleges Mosoly

la_1366137404.jpg_434x506

Nem sokat konyítok sem az aktmodellkedéshez, sem pedig a pornózáshoz, de örömmel látom, hogy ezekben a körökben valóban törődnek az alkalmazottakkal, és nem csak üres ígéret a fejlődési lehetőség. Amint megunják a testük kizsákmányolását, már ugorhatnak is a DJ pultba egy szál csöcsben (ahol a legnagyobb meglepetésemre tárt farokkal karokkal fogadják őket).

Örök rejtély számomra, hogy egyáltalán miért lehet érdekes bárki számára egy lemezlovas kinézete. Akiknek felcsillan a szeme, ha egy alulöltözött női dj fellépéséről értesülnek, azok vajon a rádiót is elkapcsolják, ha olyasvalaki száma csendül fel, aki nem szexi?

Mielőtt bárkiből is kiszakadna a jó öreg, önostrozó „mert ez egy ilyen ország, itt egyeseknek mindent lehet, blabla” szarság, hozzátenném, hogy a dj pultot hentespulttá silányító zenebohócok nem csak itthon népszerűek, DJ Seherezádé (aki korábban már Svájc-szerte bizonyította muzikalitását különböző krómrudakon tekeregve) például távol-keleti turnéra indul májusban... ami kb olyan, mintha eljönne hozzánk a tajvani playmate választás vigaszdíjasa ZENÉLNI. Hol van ebben a ráció? Azért mert egyszer gogózott a Palaceban, már ért a zenéhez? Én például legalább húszszor végigvittem a Mortal Kombatot gyerekkoromban, és kívülről fújtam a kivégzéseket, mégis viszonylag kevés küzdősport gálára hívtak meg.

Azok pedig, akik szerint csak túldramatizálom a helyzetet, engedjék meg hogy a figyelmükbe ajánljak néhány gyöngyszemet hazánk húsipari DJ elitjéből:

DJ Niki Belucci:

A húsipari dj műfaj egyik hazai úttörője, aki állítása szerint csak három pornófilmben szerepelt, de az internet tanúsága szerint ezek legalább húsz jelenetből álltak össze, melyek mindegyikében neki jutott a főszerep.

Niki a falloszok tengeréből kievezve szunnyadó kreativitását is megcsillantotta, amikor is szigetelőszalag csíkokkal letapasztott mellbimbókkal állt a pult mögé – nyilván azért, hogy a nagy sietségben fedetlenül hagyott keblei kevésbé vonják el a figyelmet a művészetéről. Bár mostanában nem igazán hallat magáról, egy neve elhallgatását kérő ismerőse szerint nagy visszatérésre készül, melynek keretében a szigszalag mellbimbótapaszokat hurkapálca-tangával és papírcsákóval fogja kiegészíteni.

http://www.belucci.hu/

DJ Flower:

Született Voksán Virág, playmate és megélhetési celeb, aki lemezlovasi munkássága hajnalán egy briliáns fotósorozattal igyekezett demonstrálni az elektronikus zene iránti elhivatottságát, ezért füllhalgató zsinórt harapdált, és írott CD-ket nyalogatott (komolyan). A tehetsége hálistennek gyorsan utat tört, és azóta számos felkapott klubban játszhatott világszerte, többek között Dubaiban is, aminek különösen örült, mert ott még sohasem járt korábban, még véletlenül se.

http://voksanvirag.hu/

DJ Seherezádé:

Róla már röviden megemlékeztem, és azt hiszem senkinek sem kell bemutatnom, hiszen nem csak mint gogotáncos, de mint valóságshow szereplő is remekül megállta a helyét, igazi csapatjátékos volt és végig magát adta, ahogy mondani szokták. A műsor befejeztével maga után hagyott tátongó űrtől szerencsére csak rövid ideig kellett szenvednünk, hiszen hamarosan ő is DJ-ként tért vissza, olyan gigaslágerekkel megajándékozva a nagyérdeműt, mint a Fuck you.

http://www.djseherezade.com

DJ Lia Kustánczi, DJ Baby LA (képünkön), DJ Exotic Eve (=Puma Black, a pornós =Viva a Bajkeverőkből):

Lia hamarosan indiai turnéra indul, és a többiek is bőszen járják a világot. Kezdtem aggódni, hogy nekik nem jön be ez a szakma, pedig ők is levetkőztek itt-ott, szóval hiba lett volna nem beállniuk a dj pultba. Nagy kő esett le a szívemről, amikor láttam, hogy az ő karrierjük is pörög, mint kurva kezén a retikül.

http://www.kustanczilia.hu/ ; http://www.facebook.com/DJBabyLA ; http://www.djexoticeve.com/

RockDJ Dora Butcher:

Ő olyan szempontból kakukktojás, hogy nem valamelyik fiataloknak szóló rádió esti tracklistjét játssza orrvérzésig, hanem – gondolom – rockzenét, amihez viszont nem értem miért kell DJ-nek lenni. Ezt talán csak 2 ember tudná megválaszolni széles e világon, Jeszenszky Zsolt, aki a magyar DJ szövetség elnökeként ugyancsak Rock DJ-ként aposztrofálja magát, illetve Robbie Williams, aki írt egy számot ezzel a címmel.

http://www.facebook.com/Dora.Butcher.RockDj

DJ Lauro Giotto:

A kakukktojásság alfája és omegája, született Lauródzs Ottó (na jó, ez nem biztos), aki férfi létére sokévnyi pornózás után gondolt egy merészet, és hölgytársait megirigyelve ugyancsak dj-zésre adta a fejét. Az eddigiek fényében nem meglepő módon neki is bejött, pedig a véletlenek különös együttállásaként ő is ugyanazt a fostalicska lakossági elektronikus zenei vonalat képviseli, amit húsipari pályatársai nagytöbbsége. Jó látni, hogy ugyanazzal a szakmai alázattal közelít a zenéhez, mint amivel fénykorában széthúzott seggekbe köpött bele, ennek megfelelően facebookos rajongói oldalán egy 007-es (ezhogyaf*szombavágide?) felirattal bolondította meg a profilképét, bemutatkozásul pedig a legalább ennyire fennkölt „Party hard. Fuck harder.” szlogent választotta.

http://www.laurogiotto.com/

 

Nos, ennyit a gombamód szaporodó húsipari DJ-kről, akik élnek mint hal a vízben, miközben hazánk kallódó lemezlovastehetségei nem hogy távoli országok elit szórakozóhelyeire, de valamirevaló hazai klubok kistermeibe is ritkán jutnak el játszani. Hogy mi ebből az egészből a tanulság? Természetesen az, hogy aki DJ akar lenni, az vagy bevállal egy kokaingőzös playmate/escort/pornós kitérőt az áhított áttörés érdekében, vagy MEHET VISSZA A BALETTBA UGRÁLNI!

Na jó, remélhetőleg nem ez az, de hogy valójában mi, arról sejtelmem sincs, szóval szeretettel várom a megfejtéseket.

Vers egy pályázatra

2013.04.08. 10:11 Függőleges Mosoly

Neon

Neonfények, monitorok, virtuális szalagmunka,
Legalább az álmok elől van még hova szaladnunk ma.
Önként vállalt börtönünkbe, ismétlődő napjainkba,
Ahol a sok fáradt szemet csak a rutin tartja nyitva.

Ahol ember helyett gépek, nevek helyett számok vagyunk,
Lelkünkből egy törést pedig minden nap a portán hagyunk.
Jobbára csak ottfelejtjük, néha viszont sírva adjuk,
Mert legbelül rádöbbenünk, nincs remény hogy visszakapjuk.

Így múlunk el nyomtalanul, felemészt a neon fénye,
Feledhető emlékünket elnyeli egy fiók mélye.
Másnap az utódunk rálel egy elrejtett papirosra, 
Amin az álmaink gyűltek, de át lettek satírozva.

A neutralizátor márpedig létezik

2013.04.07. 20:19 Függőleges Mosoly

Biztosan sokan emlékeznek a Sötét zsaruk című film neutralizátorára, melynek egyetlen villanása bárkit megszabadított az emlékeitől, aki olyasmit látott, amit J és K ügynök szerint nem kellett volna. Akkoriban naivan azt hihettük, a szerkezet csak a képzelet szüleménye, de a közelmúltban cáfolhatatlan bizonyíték látott napvilágot a létezéséről. 
Az emléktörlő készülék első (ismert) áldozata nem más, mint a Playboy hasábjain berajzolt hellyel rendelkező aktmodell, Bódi Szilvi (vagy Bódi Sylvi, esetleg Body Sylvy). A dekoratív közszereplő legújabb sztorija ugyanis olyannyira abszurd, hogy bárki aki látta a filmet, azonnal rájöhetett, hogy a neutralizátor pusztító erejű villanása áll a háttérben. Azok kedvéért, akik nem tudják miről van szó, röviden vázolom a történetet. 
Sylvi a közelmúltban a méltán hírhedt Playboy villába volt hivatalos egy partyra, ami önmagában nem meglepő, hiszen maga is számtalanszor szerepelt a lapban, ismertségét javarészt a fedetlen bájainak köszönheti. Na és itt jön az első csavar, őt ugyanis meglepte a dolog... 
Ahogy ő fogalmazott: „Már a beengedésnél gyanús volt a dolog, hiszen a lányok tenyérnyi kis ruhadarabokat viseltek, de később bent olyanokat is láttam, akik csak testfestéssel takarták a micsodájukat”. Gondoljunk csak bele mit élhetett át szerencsétlen, olyan ez, mintha hazamennénk, és nem tudnánk merre találjuk a vécét, vagy ki az aki megpuszil, és megkérdezi hogy telt a napunk. Vagy mondjuk bemennénk hétfő reggel a fűrészüzembe, ahol tíz éve dolgozunk, és az első mozdulattal tőből levágnánk az egyik karunkat, mert elfelejtettük kezelni a gépeket. 
Nem emlékezett, hogy azért nyert meghívást a vetkőző nőkről szóló lap vetkőző nőktől hemzsegő partyjára, mert ő is egy közülük. Érdekes technikai kérdés, hogy vajon hány évre visszamenőleg törlődnek ilyenkor az emlékek, mivel a neutralizátor áldozatai minden esetben gond nélkül tudnak járni és beszélni az eset után. Abból hogy Sylvi micsodának nevezte a puncit, én arra tippelnék, hogy nagyjából hatéves koráig odalett minden emléke, hisz efölött és 60 alatt senki nem használja ezt a gyermeteg kifejezést. 
Ha ez nem lenne elég szívszorító, íme egy újabb részlet, ami arra utal, hogy Sylvi gyakorlatilag elvesztette identitását: „De látván a későbbieket és sok esetben a lányok viselkedésének színvonalát, egyáltalán nem bántam meg, hogy én más voltam.” Tehát egyéniségétől megfosztva őszintén megbotránkozott a bulizó aktmodelleken, megfeledkezve arról, hogy ő is ilyen minőségében van jelen a rendezvényen, ráadásul azokat a rajongókat is az aktmodell énjének köszönheti, akiknek épp beszámol erről a hivatalos oldalán. Ezt a fajta tragikus elidegenedést ahhoz tudnám hasonlítani, mintha egy punkzenekar frontembere a koncert közepén döbbenne rá, hogy ő valójában hárfázni szeretne egy babérkoszorúval a fején, és onnantól a könnyeivel küszködve nézné végig, ahogy a többiek szétverik a hangszereket, aztán belevizelnek a dobba.
Sylviből, a bohém aktmodellből tehát Szilvi lett, egy romlatlan hatéves úrilány, aki lidércként kóvályog a kollégái közt, megütközve mindenen, ami azelőtt szerves részét képezte az életének. 
De vajon ki és miért villantott Sylvi arcába ezzel az ördögi szerkezettel? 
Távol álljon tőlem a gyanúsítgatás, de a Playboy teljhatalmú urának például mind az anyagi forrásai, mind a kicsapongó életmódja lehetővé tenné, illetve indokolná egy ilyesfajta készülék beszerzését, ráadásul Sylvi tudatalatti utalása is ebbe az irányba mutat: „Hefner úr, ahogy felbukkant, úgy el is tűnt. Fogalmazzunk úgy, hogy villantott.”
Bárhogy is történt, legyetek résen, hiszen a fenyegetés valós, Sylvinek pedig mielőbbi felépülést kívánok!

(Sylvi valóságtól elrugaszkodott beszámolóját itt találjátok: http://www.facebook.com/photo.php?fbid=564779903553184&set=pb.169342043096974.-2207520000.1365358190&type=3&theater )

Könyvmaffia

2013.04.06. 14:42 Függőleges Mosoly

Sokan érdeklődte(te)k, miért nem kapható a könyvem viszonteladóknál, ezért úgy döntöttem, ideje röviden vázolnom, milyen lehetőségei vannak, vagy inkább nincsenek a könyvkiadásra egy kezdő írónak napjainkban.
A kínkeserves alkotási/szerkesztési folyamatot ugorjuk is át, és válasszuk kezdőképül a kéziratunk világra jövetelét. Amikor még ugyan kissé nyeszlett és magzatmázas, azonban az már biztosan látszik, hogy életképes, így talán érdemes lehet a nagyközönség érdeklődésére is. Ezen a ponton a büszke szülő jobb híján elkezd különböző kiadóknál házalni.
Én is így tettem, a teljes névtelenségemet súlyosbítandó, olyan hendikeppel, amihez képest bármelyik Barátok közt szereplő Emmy-esélyes lenne: vaginára utaló könyvcímmel és borítóval, valamint ehhez mérten pikáns és provokatív tartalommal. Más szóval tehát adott volt egy senki, aki írt egy szabadszájú könyvet a dugásról. Természetesen az én olvasatomban a regényem mondandója némileg cizelláltabb, az általam felkeresett kiadók nagy valószínűséggel –maximum- csak ennyit láttak bele. Ennek megfelelően csak úgy záporoztak a visszautasítások, többnyire a nem túl meglepő „nem fér bele a kiadónk profiljába” jellegű indoklások kíséretében. Majd a sorozatos kudarcok után naivan azt hittem megtört a jég, amikor felvettem a kapcsolatot a metróablakokat szerteszét plakátoló (és számtalan névtelen írót pártfogoló) könyvkiadó egyik írójával, aki meglepően segítőkésznek bizonyult. Bár egy-egy elejtett félmondatában olyasfajta magabiztosságot véltem felfedezni, mintha ő böffentette volna fel egy másnapos délutánon a komplett Gyűrűk Ura trilógiát, örültem hogy tetszik neki a téma és a stílus, annak meg még inkább, hogy hajlandó volt az irományom részleteit a kiadója felé is prezentálni.
Néhány nap múlva meg is érkezett a válaszuk, ami nagyjából úgy hangzott, hogy csak az ismert emberek szexuális élete az érdekes (noha nekik is próbáltam elmagyarázni, hogy a személyem irreleváns, a férfivá válás folyamata a lényeg), ezért jó lenne, ha a szexuális tartalom mögé írnék egy történetet, amire kvázi felfűzném a könyv gerincéül szolgáló kalandokat... DE HÁT EZ MAGA A TÖRTÉNET, B*ZDMEG! - Gondoltam magamban, miközben próbáltam elképzelni, vajon milyen sztorit várnak a már meglévő „mögé”, egy rejtélyes gyilkosságot, egy soha be nem teljesülő szerelmet, esetleg egy balul elsült gyémántrablást? Akárhogy törtem a fejem, nem tudtam rájönni, úgyhogy lemondtam az első (és mindeddig utolsó) kiadóról, aki szóba állt velem, és úgy döntöttem, saját erőből adom ki a könyvem.
Tovább erősítette az elhatározásom a kiadók szimbolikus jutalékrendszere, melynek keretében eladott példányonként az egységár 7-8%-ával halmozzák el az írópalántákat. Nem tartom magam egy anyagias embernek, de egy Fedél nélkülért is többet adnék (egy 2500Ft-os könyv esetén kb. bruttó 200Ft-ról beszélünk ugyebár), pedig azt nem is a szerzőtől veszem. Maradt tehát a magánkiadás, ami meglepően gazdaságos és profi, viszont amint kézhez kapja az ember a kész, bedobozolt könyveit, újabb hiénafalkába botlik, akiket úgy hívnak hogy viszonteladók.
Legyen szó országos áruházláncokról, eldugott független könyvesboltokról, vagy a legismertebb online könyváruházról, a képlet nagyjából ugyanaz: a szerző az eladási ár 56-60%-áért cserébe teheti ki a polcukra a művét... más szóval: INGYEN, mivel az így fennmaradó összeg épp csak a gyártási költséget fedezi. Tulajdonképpen még azzal sem lenne bajom, hogy ingyen adom a könyvem, de akkor elvárnám, hogy más se keressen rajta, pláne ne olyan, akinek semmi köze hozzá.
Kezdetben azt reméltem, az apró magánkönyvesboltokkal korrektebb feltételekkel egyezkedhetek, de hamar kiderült, hogy az ő kezük is meg van kötve, mindössze két nagykertől vásárolhatnak, akik akkora versenytársak, hogy amikor az egyikük munkatársával beszéltem telefonon, név szerint át tudott irányítani a másik cég azonos beosztású alkalmazottjához... Egy szó mint száz, pontosan ugyanúgy működik itthon a könyvbiznisz, mint az üzleti élet bármely más szegmense. Jó előre le vannak osztva a lapok, pontosan meg van határozva, melyik szektorban ki csinálhat pénzt, a többiek meg le vannak szarva.
Márpedig én szívesebben bukok el büszkén és szarosan, minthogy olyanoknak segítsek pénzt keresni, akik már most is úsznak benne, mint Dagobert. Nos, ezért nem kapható a könyvem mindmáig egyetlen viszonteladónál sem. Ha ezt megértitek, elfogadjátok, és még érdekel is Titeket a tartalma, rendeljetek bátran, gyorsabban postázok, mint MZ/X.
Békesség!
süti beállítások módosítása